Terjeszkedik a sötét

Lassan közeledik az elkerülhetetlen. Hihetetlen hogy mennyire tud tartani az ember attól amit maga választott. Én döntöttem el hogy kimegyek, én gondoltam úgy hogy új életet kezdek máshol, és tessék, teljesen be vagyok szarva a saját döntésemtől. Vicces. Ami ennél is viccesebb, az az hogy mindent arra alapozok amit mások mondanak. Persze valószínű igazuk van, és velük tényleg megtörtént Írországban mindaz ami nagyon remélem, hogy velem nem fog. Halottam rosszat úgy általában a lengyelekről, szüleim azzal paráztatnak hogy majd meglopnak és kifosztanak, mások a diákszállót vélik egy mocsokfészeknek ahol elvileg 3 éjszakát töltök. Egyre jobb. A kezdeti ambícióim megrendülni látszanak. Az a tökéletes nyugalom ami volt az úttal kapcsolatban elszállt. Átvette helyét az aggódás, és a parázás. Bár maga az utazás még mindig jónak ígérkezik (imádok utazni) de ami kint vár rám azzal kapcsolatban kezdek nagyon nyugtalan lenni. Főleg ami az első pár napot illeti. Ha már lesz albérletem, ahol nem azzal kell törődöm hogy hova dugom a pénzem, és honnan nem lopják el a cuccaim akkor majd megnyugszok egy picit. Persze nem teljesen, mert munkám még nem lesz, de azért közelebb leszek a nyugalomhoz. Ha már meglesz a munkám akkor azt hiszem nem lesz mi miatt parázni. Persze ez hülyeség mert mindig lesz valami, ami miatt félhet az ember. Milyen lesz a meló, milyenek lesznek a munkatársak. Mi lesz ha semmilyen meló nem lesz, és elfogy a pénzem. Jó kérdések ezek, és semmi kedvem a válaszokkal foglalkozni. Anyám jó szokásához hűen mindent jobban tud, azt is hogy én mit akarok kivinni, ez természetes. Mindig mindent jobban vél tudni, és persze ezt hangoztatja is. Jó lesz kicsit kiszabadulni az uralma alól. Lassan annak is eljött az ideje hogy elbúcsúzzak a barátaimtól. Ez is vicces dolog. Az akar nekem búcsúivászatot tartani akit a legkevésbé tudok a barátomnak. (ebből a mondatból úgyis magára ismer, bocs (az esetleges anyázós kommenteket úgyis törlöm:) )) Szóval ezek vannak. Elutazásomnak legkevésbé a nagyszüleim örülnek. Érthető, hiszen a legtöbb esetben számíthattak a segítségemre, míg szüleim segítségére aligha. Az viszont már nem érthető, hogyha ennyire ellenzik akkor miért támogatják anyagilag az elutazásom. Hmmm. Talán ők hamarabb rájöttek. arra amire anyám lehet soha nem fog: van saját életem amibe nincs beleszólása. Na hagyjuk a családi hátteret. A pakolás nem nagyon halad, még mindig nem tudom hogy fogom a baloldalon látható cuccokat a jobb oldalon látható táskába belezsúfolni.

És persze a súlyon még nem is gondolkoztam. Nem tudom hány kg lesz, de nagyon remélem hogy a határ alatt marad. Még ezer dolgot meg kellene néznem ma este, de azt hiszem ez holnapra marad. Munkaügyi dolgok, lakáshirdetések, álláshirdetések stb. Holnap azt hiszem leülök 16.00 kor a gép elé és lefogyasztom az összes erre a hónapra előfizetett netem (ha egyáltalán maradt még) Holnap estére valami "megabejegyzést" kellene összedobnom ha már úgyis az utolsó alkalom lesz hogy itthonról írok. Visszatérve a barátokra(akik közül páran gondolom el is olvassák ezt) érdekes hogy némelyekkel volt olyan beszélgetésünk amiből egyértelműen kiderült hogy ez az utolsó jó pár hónapig, míg másokkal egyszerűen csak kezet fogtunk és elköszöntünk mint mindig, és csak pár óra múlva eszméltem rá hogy lehet hogy nem fogom látni hónapokig. Hogy melyik a jobb? Hát az érintettek majd elmondják kommentben vagy tudom is én, személyesen ha majd hazajövök. Annyira érdekes ez az "utolsózás". Mielőtt eljöttem Egerből mindig belegondoltam hogy most ültem utoljára egri
buszon, most jártam itt utoljára, most csináltam ezt meg azt utoljára. Holott nem a halálomra készülök. Egyszerűen csak elmegyek egy időre, de attól még nem végleg tűnik el az életemből minden ami volt. Jobban belegondolva ez az egész blog így kicsit még személytelen. Nem nevezek meg konkrét személyeket, meg hasonló. Na nem tudom, ezt is tanulni kell. Annyi mindent tudnék még írni (férfi létemre fosom a szót, szörnyű) de nem sok idő van rá, gyanítom később sem lesz több. Na mára(tegnapra) elég ennyi. Legyen mindenki jó meg ilyenek.
ui: teljesen felesleges ilyet írnom, mert jelenleg még csak 1 ember tud a blog létezéséről, ő meg biztos nem olvassa még pár napig. Na jóccakát!