"Hallja ezt Mr. Anderson? Ez az elkerülhetetlen vég hangja!" Valami hasonló van most a fejemben. Bőrönd bepakolva, úticsomag elkészítve, minden indulásra kész rajtam kívül. 12 óra múlva indul a banzáj, és még mindig kétségek gyötörnek. Persze tudom, hogy minden úgy alakul ahogy az meg van írva, sok változtatásra nincs lehetőség. "Hiszel a sorsban Neo? -Nem. -Miért nem? -Mert jobban tetszik az a tudat hogy én irányítom az életem." Nos bizonyos fokig igaza van Neónak, de én azért szeretem magam sodortatni az árral. Persze ezt lehet lustaságnak is nevezni, de az esetek 95%-ában jól jöttem ki az olyan helyzetekből, amikor azt mondtam magamnak, na akkor most ráhagyom magam a szerencsére és pl. csak ezeket a tételeket tanulom meg. Vagy lesz ami lesz most ezt meg ezt fogom tenni. És annyiszor bebizonyosodott hogy a dolgok maguktól alakulnak jól. Remélem most is így lesz. A csomag 21kg lett. Hát remélem rendesek lesznek a reptéren és nem paráznak 1kg-on. Ha mégis akkor fizethetek. Mennyire vicces hogy még mindig csak az utazáson parázok, holott egyáltalán nem azon kellene, hanem a szálláson, meg a munkán. Anyámék megölnének ha eltapsolnék xezer forintot, és üreskézzel hazasunnyognék. Nem lenne túl vicces. Sőtt inkább szánalmas lenne. Most jut eszembe, hogy szélesíteni kellene az olvasók körét, mert senki nem olvassa ezt, szóval majd elszórom itt ott az információmorzsákat. Igazából nem tudom még mennyire fog terjedni a blog címe attól az egy embertől akinek először megmondtam, de nagyon remélem hogy osztja a hírt másoknak is, ha máskor nem a pénteki boolee alkalmával biztosan. No nem mintha annyira vágynék a nyilvánosságra, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy kit érdekel a sorsom. Gyanítom nem sokakat. A kommentek lesznek a megmondhatói. Szóval ez az utolsó alkalom hogy itthonról írok. A következő bejegyzés már valahonnan máshonnan lesz. Hogy honnan azt még nem tudom pontosan. Talán a valamelyik reptérről, talán majd a diákszállóról. Lényeg hogy jó messziről. Ha esetleg olvassa akkor Baráth Katinak üzenem hogy bocs amiért nem írtam vissza, de már nincs időm búcsúitalozásokra. A többiektől gyanítom már elköszöntem, akitől nem annak sorry. Ma még hátra van az MSN főpróbája anyámék és az én gépem között, és albérletkeresés. Szóval lesz még mit csinálni. Legyetek jók ha tudtok meg hasonlók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése