Kezdjük el!

Kedves Barátaim! Valahonnan ismerős ez a mondat. Mintha valaki ezt használná egy ennél sokkal látogatottabb blogon. Na hagyjuk a hülyeséget. Szóval sokszor ízlelgettem már a blog kifejezést, de valahogy soha nem jutottam addig hogy írjak is egyet. Hozzá kell tenni hogy eddig nem volt olyan része az életemnek amit érdemes lenne a (remélhetőleg nem)nagyközönség elé tárni. Szóval aki ismer az tudhatja mi következik az életemben és hogy amiatt írok blogot. Aki nem ismer az meg mit keres itt? Nehéz nem eltérni a tárgytól. Szóval előre szeretném tisztázni hogy hajlamos vagyok nem a legőszintébb formámat hozni ha több ember előtt beszélek, de törekedni fogok rá hogy ne legyek nagyképű, fellengzős vagy ilyesmi. Itt szeretném megemlíteni, hogy a fejemben csak kósza ötletként létező blogírás realizálódásához Novák István barátom adta meg az utolsó lökést a "Nem akarsz blogot írni?" kérdéssel. Úgyhogy ha nagyon szar és unalmas lesz ez az egész akkor őt kell hibáztatni! Szóval a történet úgy kezdődik hogy 2005 novemberében arra az elhatározásra jutottam, hogy főiskolai tanulmányaim után Írországban próbálok szerencsét. Munkavállalás, és talán letelepedés céljából. Kedves szüleim nem nagyon örültek az ötletnek, de lassan megtanulják, hogy már saját életem van. Szóval minden akkor kezdődött. Kérdezősködés, információgyűjtés és hasonlók. Kezdetben nem gondoltam ezt az egészet komolyan, de azután szépen lassan rájöttem, hogy mindenképp meg akarom ezt tenni. Nem csak a pénzről van szó, hanem arról a magyartól teljesen különböző mentalitásról amivel remélhetőleg kinn találkozni fogok, és ami itthon a halálba kerget lassan. Ahogy közeledett az indulás ideje úgy körvonalazódtak egyre jobban a részletek. Hogyan utazom, hol fogok lakni, kihez kell fordulni majd ott stb. Ma pedig 2006 július 15-én este már csak 2 nap van hátra az indulásig. Most már a felkészülési fázisból az "agyonparázom magam" fázisba léptem, és ez csak fokozódik. Szóval itt tartok most a csomag pakolásnál. Kicsit érdekes azért belegondolni hogy mennyi mindent összegyűjt az ember mondjuk a főiskolás évek alatt, és hogy ezekből mennyit lehet kivinni? Nevetségesen keveset. 20kg, 1 bőrönd. Tessék csak belegondolni, hogy jelenlegi életükből 1 bőrönddel induljanak el egy másik életbe. Nem olyan egyszerű válogatni hogy mit visz az ember ugye? Tehát végső pakolási fázis. Hihetetlen. 2 nap és minden ami eddig volt az életemben teljesen megváltozik. Nem lesz egyszerű. De vágju(n)k bele!(a göncöket a bőröndbe)