Környék

Kedves Barátaim!
Nos sok minden érdekes nem történt velem, de azért mindig van mit leírni. Szóval már azt sem tudom, hogy mikor írtam utoljára. Na mind 1. Azt legalább tudom, hogy milyen képeket raktam be, úgyhogy az alapján már majdcsak megy a dolog. Na lényeg a lényegben, hogy az utolsó pillanatban találtam albit. Már a buszállomás csomagmegőrzőjében volt a cuccom, mikor albit menni néztem, és ha aznap nem találok, akkor vicces lett volna az estém. Lényeg, hogy sokszor előfordult, hogy albi nézéskor a hirdetésben azt írták, hogy azonnal beköltözhető, és mikor megnézem a lakást, mutatja a srác (persze Indiai) a szobát, ami az enyém lesz, és tele van cuccal. Mondom ez kié? Hát aki itt lakik. Aha, és mikor akar kiköltözni, merthogy én már ma este itt akarok aludni. Ja, hát a lakás szeptembertől szabad:) Hát majdnem kettéharaptam. Na de az albi nézésekrõl ennyit. Lényeg, hogy volt vele bőven keveredés. Aztán nagy nehezen meglett ez az albi. Messze a van a belvárostól(forgalomtól függően 35-50perc busszal). A főbérlő az albin ézéskor másfél órán át váratott az ajtó előtt. Ott dekkoltam, és vártam mikor jön. Isteni volt. Aztán nagy nehezen, beenged. Hát érdekes környéken egy ikerház.
De a szöveg nem mutat semmit, úgyhogy íme a képek:

Így néz ki kívülről.

Ez meg a környék. Tipikusan külváros.

Szóval, most már azt is tudom, hogy kivel lakom. Az előző posztban már mondtam, de rosszul. :)
Szóval, 1 keleti(Iráni, Tunéziai) srác, meg az apja aki hivatalosan nem is lakik itt. Aztán van egy fekete csaj olyan 30 körül, meg a pasija aki hivatalosan megint nem lakik itt. Meg egy "érdekes" ír, aki érdekesen beszél. Mint az összes ír. Na ebbe nem megyek bele. Érdekesen beszélnek.
No de hagyjuk az albit, lényeg hogy van hol lakni. Folytassuk városnézéssel.

Így néz ki Dublin legújabb nevezetessége a Spire. Hívja mindenki annak aminek akarja, ez egy 120m magas acél tüske. Aranyos. 1,3milliárd Ft-ért építették.

Ez itt kérem szépen a dublini főposta. Na ja. Ennyi elég róla.

>
Na igen. Ez egy igazi dublini nevezetesség. Igen jól látják, ez egy Swift. Érdekes módon egy fekete családé. Meglepő?

A következő érdekesség amit általában mindenki tud, nos Írországban két hivatalos nyelv van. Az angol, és gaelic. Igen ez így van. Ja és isten áldja Angliát hogy megszállták ezt az országot, mert az biztos hogy nem tanulnék meg gaelic-ül. Ennek a kétnyelvűségnek is megvan a jelei. Mindenütt. Erre példa a következő kép:

>
Szóval ez itt egy utcanévtábla(pontosabban egy iránymutató tábla, hogy mely utcák vannak arra de ez mellékes)
Szóval aki esetleg nem jött rá, a felső van Gaelic-ül az alsó angolul. Aki gyorsan ki tudja mondani 3szor egymásután hogy, na azt, az tapasztalatot nyer.

/>
Na itt a környék még egyszer. Csak kicsit magasabbról. A szobám ablakából.

>
Gondolkodtatok már azon, hogy sok a Coca-Cola 210-220Ft/2l -ért? Nos akkor ne itt vegyétek barátságos 630Ft/2l-ért. Hát ez nem olcsó.

Mára kifogytam a képekből. Majd legközelebb.
Persze most, hogy már van hol lakni elsődleges a meló. Amihez kell egy munkavállalási szám. Na ezért kellett tegnap 1 órát utaznom. Isteni, a bürokrácia még itt is olyan mint otthon. Persze kicsit beszartam mikor megkérdeztem, hogy melyik ablaknál intézik a PPS számot, mondja a 2. szobában. Nézem, Interview room #2. Hmm. Miféle interjú, errõl nem volt szó. De aztán nem volt semmi. - Útlevél?, Lakcímigazolás? Odaadom, erre: itt írja alá, 10 nap múlva postázzuk. Isteni. 10 napig tuti nem lesz melóm. NA mind 1. Keresni azért lehet. Szóval most melókat keresek ezerrel, illetve meló az van sok, főleg olyanok amik nekem tetszenek, irodai kezdő melók, portás meg hasonló. Szóval nem építőipari munkás, de ha majd fogy a pénzem arra is ráfanyalodok. De egyelőre nyakkendős rabszolgaként akarok elhelyezkedni. Remélem sikerül is. Na mára ennyi. Üdv mindenki.

No igen

Kedves Barataim!
Sikerült találni egy lakást, tűrhető áron, persze csak az itteni viszonyokhoz képest. 300 euró körül lesz havonta. Számoljátok ki ha gondoljatok. Sajnálatos módon ez egy netcafés gép és nem működik a Bluetooth, úgyhogy most kimaradnak a képék. Bocs mindenkinek. Majd pótolom. Amúgy együtt lakok 2 fekete nővel, és két idegbeteg lengyellel. Éljen. Kezdem megszokni a TG készételeket, mert ugye azok olcsók és főzni se kell őket. Az eső még mindig nem esett pedig egy hete vagyok itt. Ja amúgy a tűrhető ár úgy volt elérhető hogy a központtól 15kmre, Lucan nevű városkában (vagyis nem Dublinban) találtam. Ez napi 2 óra buszozás oda vissza de meg mindig jó mint 500ert egy szűk szoba a belvárosba. Ma jelentkezek az első melóhelyre úgyhogy mindenki drukkoljon! Kemény pizzakiszállító meló. Soha jobbat diplomával. Van mondjuk sok lehetőség ahova be fogom adni, az irodai fénymásolofiútól a tanárig. Majd bejön valamelyik. Úgyhogy ezek mennek mostanában. Amint lesz normális netcafé ahol megy a BT akkor rakok fel új képeket. Addig is legyetek jók meg ilyenek!

Anyám

Kedves Barátaim!
Lassan kezdenek gondok gyötörni. Nem elég hogy egyszerűen képtelenség albit találni, még a diákszállók is tele vannak. Szóval ha ma estig nem sikerül albit találni, akkor mehetek diákszállós szállást találni. Igaz hogy van megbeszélve két albi nézés, és ha nem omladozik a fal akkor szerintem be is költözök. A munka még várhat előbb nem kellene homeless-é válni. Szóval ezek vannak. A buszközlekedéssel kezdek megbarátkozni, ma is volt egy kis városnéző körút szigorúan járatos busszal. Kimentem a külvárosba, és ott néztem szét. Íme egy kép róla.

Ha pedig feltettétek már magatoknak a kérdést hogy milyen egy emeletes busz belülről, hát tessék!

A belvárost már nagyjából ismerem. Bár mint mondtam rengeteg a külföldi, és ez felettébb zavaró. Kínaiak, Indiaiak, ja és töménytelen mennyiségű Lengyel. Annyira hogy a buszon a jegykezelőgépen kínaiul és lengyelül is ki van írva hogy hogy működik. Veszélyes. Végül egy kép a műemlékeket kedvelőknek a város főutcájáról.

Kívánjatok kitartást egyenlőre a szálláskeresésben, amúgy meg úgy általában. Arra meg még gondolni sem merek hogy lassan melót sem ártana keresni, de már láttam lehetőségeket, de egyenlőre a hajléktalanság lehetősége eléggé riasztó. Na minden jót mindenkinek, megyek albit keresni!

A helyzet eszkalálódik!

Kedves Barátaim!
Szerencsésen megérkeztem. Igen már tegnap, de este valahogy kedvem sem volt írni, és a magyar és ír konnektorok inkompatibilitásának köszönhetően a gépet sem tudtam használni. Hát nem volt egy egyszerű utazás az egyszer biztos. A dolog egy diszkrét vonatozással kezdődött Budapestről Pozsonyba(Bratislava-ba).

Amelyet a képen is láthatóan majdnem sikerült lekésni. No mindegy ezért megérkeztem Bratislavába, ahol egy aranyos buszozás következett, egy hihetetlen sofőrrel. Persze a buszjegyárus nem tudott angolul, és németül se, de érdekes módon beszélt magyarul. Szóval sikerült kijutnom a reptérre. Amint az a lenti képen látható a reptér baromi kicsi.

Ezután újabb várakozások jöttek. 1 óra a check-inre, újabb 1 óra a gate nyitásra, meg még 20 perc a gépre. De nagy nehezen feljutottam. Ja hozzá kell tenni hogy a kedves szlovák biztonságiak betetették a laptopot a röntgenbe. Szívesen megrugdostam volna őket. Na mind1. 2óra 40perces út után érkeztem Dublinba. Aztán irány a belváros 5€-ért egy útra. A transzfer közben csináltam a lenti képet.

>

Ahogy az látható emeletes buszból nincs hiány. Este még körbenéztem a városba. Érdekes-érdekes, de tele van minden szeméttel(!) ami igencsak meglepő mert minden tök modern, csak szemetes. A másik érdekes dolog, hogy nagyon sok a külföldi. Érdekes. Erről majd később.

Ma albérletkereséshez vettem új SIM kártyát, érdekes módon a nemzetközi percdíjai olyanok hogy a magyarországi szolgáltatók elmehetnek a sunyiba. Az albihirdetések közül egyikkel sem jártam sikerrel pedig kb 15-öt hívtam fel. Vagy a külföldieket nem szeretik, vagy tényleg kurva gyorsan elkapkodják az albikat. Miután kidühöngtem magam elindultam részletesen felfedezni a város, egy 20€-s 7napos buszbérlettel. A buszok közlekedése érdekes, ugyanis a megállóban nincs kíírva hogy merre megy és hol áll meg, csak a célállomás, és max 2 közbülső városrész amit érint, míg valójába kb. 40 helyen(átlagosan 50menként) megáll. Nagy nehezen eljutottam a tengerpartra, ott sikerült a lenti képet összehozni. Örüljön neki mindenki.

Amúgy tegnap dőlt meg a 100éves ír meleg rekord, ami itt 30,1C°-ot jelent. WOW. Ezek náluk meghalnának. Állítólag holnap esni fog. Úgy legyen. Mára ennyi kedves híveim, holnap remélem találok albit, mert már csak 2 éjszakám van itt a diákszállón aztán kirugdosnak. Legyetek jók és örüljetek hogy van hol aludnotok!

T -12óra

"Hallja ezt Mr. Anderson? Ez az elkerülhetetlen vég hangja!" Valami hasonló van most a fejemben. Bőrönd bepakolva, úticsomag elkészítve, minden indulásra kész rajtam kívül. 12 óra múlva indul a banzáj, és még mindig kétségek gyötörnek. Persze tudom, hogy minden úgy alakul ahogy az meg van írva, sok változtatásra nincs lehetőség. "Hiszel a sorsban Neo? -Nem. -Miért nem? -Mert jobban tetszik az a tudat hogy én irányítom az életem." Nos bizonyos fokig igaza van Neónak, de én azért szeretem magam sodortatni az árral. Persze ezt lehet lustaságnak is nevezni, de az esetek 95%-ában jól jöttem ki az olyan helyzetekből, amikor azt mondtam magamnak, na akkor most ráhagyom magam a szerencsére és pl. csak ezeket a tételeket tanulom meg. Vagy lesz ami lesz most ezt meg ezt fogom tenni. És annyiszor bebizonyosodott hogy a dolgok maguktól alakulnak jól. Remélem most is így lesz. A csomag 21kg lett. Hát remélem rendesek lesznek a reptéren és nem paráznak 1kg-on. Ha mégis akkor fizethetek. Mennyire vicces hogy még mindig csak az utazáson parázok, holott egyáltalán nem azon kellene, hanem a szálláson, meg a munkán. Anyámék megölnének ha eltapsolnék xezer forintot, és üreskézzel hazasunnyognék. Nem lenne túl vicces. Sőtt inkább szánalmas lenne. Most jut eszembe, hogy szélesíteni kellene az olvasók körét, mert senki nem olvassa ezt, szóval majd elszórom itt ott az információmorzsákat. Igazából nem tudom még mennyire fog terjedni a blog címe attól az egy embertől akinek először megmondtam, de nagyon remélem hogy osztja a hírt másoknak is, ha máskor nem a pénteki boolee alkalmával biztosan. No nem mintha annyira vágynék a nyilvánosságra, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy kit érdekel a sorsom. Gyanítom nem sokakat. A kommentek lesznek a megmondhatói. Szóval ez az utolsó alkalom hogy itthonról írok. A következő bejegyzés már valahonnan máshonnan lesz. Hogy honnan azt még nem tudom pontosan. Talán a valamelyik reptérről, talán majd a diákszállóról. Lényeg hogy jó messziről. Ha esetleg olvassa akkor Baráth Katinak üzenem hogy bocs amiért nem írtam vissza, de már nincs időm búcsúitalozásokra. A többiektől gyanítom már elköszöntem, akitől nem annak sorry. Ma még hátra van az MSN főpróbája anyámék és az én gépem között, és albérletkeresés. Szóval lesz még mit csinálni. Legyetek jók ha tudtok meg hasonlók!

Terjeszkedik a sötét

Lassan közeledik az elkerülhetetlen. Hihetetlen hogy mennyire tud tartani az ember attól amit maga választott. Én döntöttem el hogy kimegyek, én gondoltam úgy hogy új életet kezdek máshol, és tessék, teljesen be vagyok szarva a saját döntésemtől. Vicces. Ami ennél is viccesebb, az az hogy mindent arra alapozok amit mások mondanak. Persze valószínű igazuk van, és velük tényleg megtörtént Írországban mindaz ami nagyon remélem, hogy velem nem fog. Halottam rosszat úgy általában a lengyelekről, szüleim azzal paráztatnak hogy majd meglopnak és kifosztanak, mások a diákszállót vélik egy mocsokfészeknek ahol elvileg 3 éjszakát töltök. Egyre jobb. A kezdeti ambícióim megrendülni látszanak. Az a tökéletes nyugalom ami volt az úttal kapcsolatban elszállt. Átvette helyét az aggódás, és a parázás. Bár maga az utazás még mindig jónak ígérkezik (imádok utazni) de ami kint vár rám azzal kapcsolatban kezdek nagyon nyugtalan lenni. Főleg ami az első pár napot illeti. Ha már lesz albérletem, ahol nem azzal kell törődöm hogy hova dugom a pénzem, és honnan nem lopják el a cuccaim akkor majd megnyugszok egy picit. Persze nem teljesen, mert munkám még nem lesz, de azért közelebb leszek a nyugalomhoz. Ha már meglesz a munkám akkor azt hiszem nem lesz mi miatt parázni. Persze ez hülyeség mert mindig lesz valami, ami miatt félhet az ember. Milyen lesz a meló, milyenek lesznek a munkatársak. Mi lesz ha semmilyen meló nem lesz, és elfogy a pénzem. Jó kérdések ezek, és semmi kedvem a válaszokkal foglalkozni. Anyám jó szokásához hűen mindent jobban tud, azt is hogy én mit akarok kivinni, ez természetes. Mindig mindent jobban vél tudni, és persze ezt hangoztatja is. Jó lesz kicsit kiszabadulni az uralma alól. Lassan annak is eljött az ideje hogy elbúcsúzzak a barátaimtól. Ez is vicces dolog. Az akar nekem búcsúivászatot tartani akit a legkevésbé tudok a barátomnak. (ebből a mondatból úgyis magára ismer, bocs (az esetleges anyázós kommenteket úgyis törlöm:) )) Szóval ezek vannak. Elutazásomnak legkevésbé a nagyszüleim örülnek. Érthető, hiszen a legtöbb esetben számíthattak a segítségemre, míg szüleim segítségére aligha. Az viszont már nem érthető, hogyha ennyire ellenzik akkor miért támogatják anyagilag az elutazásom. Hmmm. Talán ők hamarabb rájöttek. arra amire anyám lehet soha nem fog: van saját életem amibe nincs beleszólása. Na hagyjuk a családi hátteret. A pakolás nem nagyon halad, még mindig nem tudom hogy fogom a baloldalon látható cuccokat a jobb oldalon látható táskába belezsúfolni.

És persze a súlyon még nem is gondolkoztam. Nem tudom hány kg lesz, de nagyon remélem hogy a határ alatt marad. Még ezer dolgot meg kellene néznem ma este, de azt hiszem ez holnapra marad. Munkaügyi dolgok, lakáshirdetések, álláshirdetések stb. Holnap azt hiszem leülök 16.00 kor a gép elé és lefogyasztom az összes erre a hónapra előfizetett netem (ha egyáltalán maradt még) Holnap estére valami "megabejegyzést" kellene összedobnom ha már úgyis az utolsó alkalom lesz hogy itthonról írok. Visszatérve a barátokra(akik közül páran gondolom el is olvassák ezt) érdekes hogy némelyekkel volt olyan beszélgetésünk amiből egyértelműen kiderült hogy ez az utolsó jó pár hónapig, míg másokkal egyszerűen csak kezet fogtunk és elköszöntünk mint mindig, és csak pár óra múlva eszméltem rá hogy lehet hogy nem fogom látni hónapokig. Hogy melyik a jobb? Hát az érintettek majd elmondják kommentben vagy tudom is én, személyesen ha majd hazajövök. Annyira érdekes ez az "utolsózás". Mielőtt eljöttem Egerből mindig belegondoltam hogy most ültem utoljára egri
buszon, most jártam itt utoljára, most csináltam ezt meg azt utoljára. Holott nem a halálomra készülök. Egyszerűen csak elmegyek egy időre, de attól még nem végleg tűnik el az életemből minden ami volt. Jobban belegondolva ez az egész blog így kicsit még személytelen. Nem nevezek meg konkrét személyeket, meg hasonló. Na nem tudom, ezt is tanulni kell. Annyi mindent tudnék még írni (férfi létemre fosom a szót, szörnyű) de nem sok idő van rá, gyanítom később sem lesz több. Na mára(tegnapra) elég ennyi. Legyen mindenki jó meg ilyenek.
ui: teljesen felesleges ilyet írnom, mert jelenleg még csak 1 ember tud a blog létezéséről, ő meg biztos nem olvassa még pár napig. Na jóccakát!

Kezdjük el!

Kedves Barátaim! Valahonnan ismerős ez a mondat. Mintha valaki ezt használná egy ennél sokkal látogatottabb blogon. Na hagyjuk a hülyeséget. Szóval sokszor ízlelgettem már a blog kifejezést, de valahogy soha nem jutottam addig hogy írjak is egyet. Hozzá kell tenni hogy eddig nem volt olyan része az életemnek amit érdemes lenne a (remélhetőleg nem)nagyközönség elé tárni. Szóval aki ismer az tudhatja mi következik az életemben és hogy amiatt írok blogot. Aki nem ismer az meg mit keres itt? Nehéz nem eltérni a tárgytól. Szóval előre szeretném tisztázni hogy hajlamos vagyok nem a legőszintébb formámat hozni ha több ember előtt beszélek, de törekedni fogok rá hogy ne legyek nagyképű, fellengzős vagy ilyesmi. Itt szeretném megemlíteni, hogy a fejemben csak kósza ötletként létező blogírás realizálódásához Novák István barátom adta meg az utolsó lökést a "Nem akarsz blogot írni?" kérdéssel. Úgyhogy ha nagyon szar és unalmas lesz ez az egész akkor őt kell hibáztatni! Szóval a történet úgy kezdődik hogy 2005 novemberében arra az elhatározásra jutottam, hogy főiskolai tanulmányaim után Írországban próbálok szerencsét. Munkavállalás, és talán letelepedés céljából. Kedves szüleim nem nagyon örültek az ötletnek, de lassan megtanulják, hogy már saját életem van. Szóval minden akkor kezdődött. Kérdezősködés, információgyűjtés és hasonlók. Kezdetben nem gondoltam ezt az egészet komolyan, de azután szépen lassan rájöttem, hogy mindenképp meg akarom ezt tenni. Nem csak a pénzről van szó, hanem arról a magyartól teljesen különböző mentalitásról amivel remélhetőleg kinn találkozni fogok, és ami itthon a halálba kerget lassan. Ahogy közeledett az indulás ideje úgy körvonalazódtak egyre jobban a részletek. Hogyan utazom, hol fogok lakni, kihez kell fordulni majd ott stb. Ma pedig 2006 július 15-én este már csak 2 nap van hátra az indulásig. Most már a felkészülési fázisból az "agyonparázom magam" fázisba léptem, és ez csak fokozódik. Szóval itt tartok most a csomag pakolásnál. Kicsit érdekes azért belegondolni hogy mennyi mindent összegyűjt az ember mondjuk a főiskolás évek alatt, és hogy ezekből mennyit lehet kivinni? Nevetségesen keveset. 20kg, 1 bőrönd. Tessék csak belegondolni, hogy jelenlegi életükből 1 bőrönddel induljanak el egy másik életbe. Nem olyan egyszerű válogatni hogy mit visz az ember ugye? Tehát végső pakolási fázis. Hihetetlen. 2 nap és minden ami eddig volt az életemben teljesen megváltozik. Nem lesz egyszerű. De vágju(n)k bele!(a göncöket a bőröndbe)