A világ legnagyobb 3D TVje (jelenleg)

508 cm. Ekkor a világ legnagyobb FullHD 3D TV-je jelenleg. A Vissza a jövőbe 2-ből ismert 3D-s hirdetések ideje eljön lassan. Hogy miről beszélek? Erről:

Nos ha nem is ennyire durva, de a mai 3D TVknél súlyosabb térhatással bír a Japánok által készített TV.  A készülék 57 különböző látószögből mutatja a képet, amit 57 darab más-más képet vetítő projektor hoz létre. Minden látószög között diffúzor film szórja szét a fényt hogy a szögek közötti átmenet minél simább legyen. Bár a látószög amiből a 3D működik mindössze 13 fok, de ezen belül a nézők valóban bekukkanthatnak a tárgyak mellé, mögé, valós hatást keltve.
Az ilyen kísérleti technológiákhoz természetesen a legnagyobb kihívást a készülék létrehozása után a megfelelő tartalom létrehozása jelenti. Az élethű képhez egy 57 kamerából álló rendszer kellene használni, ahol a kamerák között mindössze 2cm távolság van. Ez fizikálisan nehezen megoldható, azonban számítógéppel generált videóknál illetve képeknél nincs ilyen gond, hiszen a virtuális kameránkat bármilyen távolságra elhelyezhetjük egymáshoz képest.

Ha már kezdted elképzelni hogy milyen jól mutatna a szobád falán, el kell hogy keserítselek. A kijelző ha kereskedelmi forgalomba is kerül valaha, jó eséllyel hirdetőtáblaként fog funkcionálni. Meg ugye amúgy sem lenne egyszerű az 550kg-os készülékhez falikonzolt találni :)

A vasutas klipp

Tudom, hogy ez a szám már nagyon nem mai gyerek, illetve rádióba rengetegszer hallottam, de soha nem láttam még a klippet. Tökéletes a Vasút kategóriába :)

Tokió vasútjai: Az Odakyu Odawara vonal

A Tokyo - Odawara útvonal az Odakyu magánvasúttársaság fő vonala, 82 kilométeren keresztül halad a Tokió szívében található Shinjuku állomásról a Hakone nemzeti park kapujánál lévő Odawara városába, míg közben áthalad Tokió délnyugati elővárosain. A vonal egyike a masszívan terhelt ingázó vonalaknak, ami garantálja a reggeli szardínia feelinget. A cég üzemeltet egy Romance car szolgáltatást is, amikor kényelmes expresszvonatok haladnak végig az egyébként szép tájon minimális közbülső megállóval.

A normál vonatokon (各駅停車 kakueki teisha) és a Romance car expresszen (特急 tokkyū)kívül a japánban szokásos, Zónázó Fél-Expressz (区間準急 kukan junkyū), Fél-Expressz (準急 junkyū),Tama Expressz (多摩急行 tama kyūkō); Expressz (急行 kyūkō); Gyorsított Expressz (快速急行 kaisoku kyūkō) vonattípusok is közlekednek. Az egész Tokió - Odawara szakaszt 1927-ben adták át, de 1942-ben államilag összevonták a Tokyu céggel, amitől 1948 vált függetlenné Immár mai Odakyu nevén. Bár a vonal már az 1970-es évek óta túlterheltséggel küzd, a pálya melletti telkek kisajátítása nehézségekbe ütközött, így a vonal szélesítése csak a 2000-es évek elején kezdődött meg. A helyszűke miatt így sem egyszerű a bővítés, a meglévő sínek alá fektetnek azokkal párhuzamosat így gyakorlatilag lefelé bővítve a pályát, ahol a szélesítés már nem lehetséges.

A vonalon 47 állomás található, az engedélyezett maximális sebesség 110km/h ami átlagosnak mondható keskeny nyomtávú (1067mm) pályán. A vonal mint ahogy a Tokió környéki vonalak szinte mindegyike villamosított, 1500V egyenárammal. Amiért még érdekes ez a vasútpálya az az, hogy a Microsoft Train Simulátorában is szerepelt. Ott a 2000 szériás motorvonattal, vagy a 7000 LSE szériás Romance Car-al járhattuk be a pályát, nem csak Tokió és Odawara között, hanem a szintén Odakyu-s Hakone - Yumoto állomásig. Az utóbbi szekció (Odawara - Hakone-Yumoto) érdekessége, hogy azon 2006-ig a Hakone Tozan vonal szerelvényei is közlekedtek amik azonban normál nyomtávúak (1435mm) így azon a részen a vonal dupla nyomtávú. Sajnos sem ezt sem a peronok hosszát nem sikerült élethűen visszaadni a Microsoft vasútszimulátorának. Sőt, olyan alapvető hibákat követtek el mint a felsővezeték tartó oszlopok párszáz méterenkénti hanyag odadobása, illetve a vezeték egyszerűen követi a sínpár vonalát.

Hibrid mozdony Svájcból

A Stadler céget nem hiszem hogy bárkinek is be kellene mutatnom. Akinek még esetleg nem tűnt volna fel, a Flirt motorvonatokat ők gyártják, Pusztaszabolcson van egy nagy karbantartóbázisuk, illetve Szolnokon egy kocsiszekrény gyáruk.

A Svájci cég most est hibrid mozdonyt mutatott be, melyből a svájci vasutak rendelt 30 darabot. Miért is különleges ez a mozdony? A vasútüzem egyik nagy problémája, hogy a fővonalak általábanvillamosítottak, mert a villamos vontatás gazdaságosabb. A teherszállításra használt iparvágányok viszont szinte mindig hiányzik a felsővezeték, általában a rakodás miatt, vagy pedig az iparterület sajátosságai miatt. Ezért is kellemetlen, hogy amikor egy gyár területéről kell kihúzni a megrakott vagonokat, akkor ahhoz dízel mozdonyt használnak, de lehet, hogy 500m-el arrébb már van felsővezeték. A mozdonycseréket pedig általában csak később végzik el, vagyis elég nagy szakaszon a drága és nem túl környezetbarátdízel vontatást használják a felsővezeték alatt.
További gond lehet, hogy a tehervagonok mozgatására használt kisebb teljesítményű mozdonyokkal nem lehet a fővonalon nagyobb szerelvényeket továbbítani. A fenti problémákat hivatott orvosolni a Stadler új Eem 923 típusú mozdonya. A jármű elektromos és dízel üzemmódban is képes működni.
Elektromos üzemmódban a 16kV/16,7Hz-es német/osztrák/svájci illetve a 25kV/50hz-es(Magyarországon is alkalmazott) felsővezetékrendszereket is képes használni. Elektromosan táplálva 1500kW teljesítményű, és 120 km/órás végsebességre képes, így használható villamosított vonalakon történő kocsirendezés mellett fővonali tehervonat továbbításra is. A mozdony lényege azonban az, hogy bármikor át képes váltani dízel üzemmódba, amikor is saját motorját használva, igaz csak 290kW-al de tud nem villamosított iparvágányokon is dolgozni. A gyártó kérésre képessé teszi a járművet több egységes üzemre (amikor több összekapcsolt mozdony egy vezérlőállásból irányítható) illetve, mivel a teljesítménye akár ingavonatok továbbítására is képessé teszi, távvezérlési opciói is beépíthető.

A mozdony a svájci síneken 2012 elején jelenhet meg, mivel a svájci vasúttársaság 30 darabot rendelt belőle, összesen 88 millió svájci frank értékben.

Részletes technikai paraméterek:
Angolul, Németül, Franciául
Képek: Landbote.ch

Tokió vasútjai: A Shinjuku pályaudvar

A Shinjuku pályaudvar egy vasútbarátnak maga a Kánaán. Hivatalosan is a világ legforgalmasabb pályaudvara, átlagosan naponta 3,6 millió utas használja. A város nyugati elővárosaiból futnak ide be jellemzően vonatok, de intercity és metró vonalaknak is van itt megállója. Az állomás felépítését tovább bonyolítja hogy a Japán vasúttársaságon (JR East) túl további magántársaságok vonatai is indulnak innen. Az már csak hab a tortán, hogy mivel peronzár van érvényben egyik cég vonaláról a másik cég vonalára váltani korántsem egyszerű. Az első 14 vágány a JR East-hez tartozik, hiszen az utasforgalom legnagyobb részét ennek a cégnek az utasai adják. A pályaudvaron 5 vonaluk halad át, és a 7 peront 2 alul- és két felüljáró köti össze. Minden vágány csak egy vonalhoz tartozó szerelvényeket szolgál ki, így az adott állomásra tartó vonatok mindig ugyanonnan indulnak.

A Tokió környéki közlekedés amúgy sem egyszerű, de mint már korábban írtam, minden vasútvonalnak egyedi színe van, amit persze a peronon is feltüntetnek. Az Odakyu vasúttársaság peronjai az állomás nyugati felén két szinten helyezkednek el, összesen 10 vágány szolgálja ki a nyugati elővárosokba közlekedő szerelvényeket. A Keio társaság peronjai még nyugatabbra két szinttel lejjebb találhatóak, közvetlenül a cég tulajdonában lévő Keio áruház alatt. Mivel egy kisebb társaságról van szó, ők csak 4 vágányt használnak. Ugyanebben a részben van a Toei magán metrótársaság peronjai is.
Ha pedig ez még nem lett volna elég a normál Tokió metró szerelvények is megállnak itt az egész állomás legalján kelet-nyugati irányba találhatóak a peronok. Így már nem is olyan nehéz elképzelni miért használja naponta majd 4 millió ember az állomást. Természetesen az állomáshoz a peronok alatt húzódó 2 alul és 2 felüljárón túl hatalmas aluljáró rendszer tartozik, amikben a környező utcák alatt akár 2 utcányira is eljuthatunk a pályaudvartól. Ha ez még mindig nem lenne elég, a vasútállomás területén 8db áruház is helyet kapott, ezek mindegyike elérhető az aluljáró rendszerből. A helyiek szerint, az embert ha csak kiteszik valahol a Shinjuku állomáson nem tudja, hogy hol van, annyira bonyolult. A képet tovább bonyolítja hogy a nagyáruházakon túl rengeteg kis üzlet is található itt, ezek egy része a peronzáron belül.

A baloldali képen jól látszik mennyire szerteágazó az egész. A halványlila szín jelöli azt a részét az állomásnak ahová jegyváltás nélkül beléphetünk. Mint látszik, a környező utcákról bárhonnan bejuthatunk az állomásra, mivel annak összesen 8 különböző kijárata van. Némelyik a felszín felett, némelyik csak a környező utcák aluljáróiba torkollik.
Aki reptérről (Narita) közvetlenül Shinjukuba kíván jutni, annak a reptérről induló Rapid vonatról (ami a Subo vonalon a reptértől Chiba-n át Tokyo-ig közlekedik) Kinshicho állomáson kell leszállni ahonnan pedig Chuo Sobu vonalon folytathatja az útját Shinjuku-ig. A vonat a 16. vágányon áll meg, sok sikert az állomásról kijutáshoz :)

Newcastle, Co. Wicklow

Ha valaki meghallja a Newcastle nevet általában az Egyesült Királyság-beli nagyvárosra gondol, pedig nem kevés Newcastle van a világon. Ausztráliában 3, Kanadában 4, Jamaikában, St. Kitts & Nevins-en, egy-egy, az Egyesült Királyságban a nagyvároson kívül további 6, az USA-ban pedig további 24 települést hívnak Newcastle-nek. De most nem ezekről lesz szó hanem az Ír Köztársaság-beliről. Ja hogy itt is van 4? Na ezért írtam a címbe hogy Wicklow megye :)

Loughshinny

A mai nap sem telt eseménytelenül. Sikerült eljutni abba a falucskába amin már átmentem párszor útban Balbriggan felé, de most közelebbről is megnéztük.

Loughshinny egy 800 lakosú halászfalu Fingal megyében, Rush és Skerries között fekszik a tengerparton. Nyilván a falu központja van a kikötő közelében, és ahogy teltek az évek egyre inkább felfelé építkeztek. Tipikus kis egyutcás falu, ami ráadásul jó hosszú (1,5km) és persze végig emelkedik a kikötőtől a dombtetőig. A falutól délre található egy erőd maradvány mely az egyik legrégebbi az országban, még a bronzkorban hozták létre alapjait és onnantól fogva végig lakott volt. 400 éven át a vikingek tartották uralmuk alatt, akik persze vegyültek a helyiekkel. A vikingek után a Normannok vették uralmuk alá a területet, a De La Hayde család birtokai között szerepelt a település egészen 1641-ig. 1803-ban húzták fel a még ma is álló Mortelló tornyot ami a Napóleon elleni invázió ellen szolgált volna. Ezután többnyire helyi földesurak alá tartozott, közülük is híres egy Lord Hompatrick nevű aki a helyi halászok megadóztatása céljából falat épített a környéken amit a helyik rendszeresen elbontottak a tengerimoszatra kivetett adó elkerülése végett. Az utóbbi időkben egy Angliát Írországgal összekötő gázvezeték fektetése verte fel a kedélyeket a faluban, mert az attól mindössze 1km-re délre ér partot. Az 1995-ben befejezett építkezést nem nézték túl jó szemmel a helyiek. Aki kíváncsi még több helyi történelemre, a faluban létezik egy Historycal Trail ami végigvisz a fontosabb nevezetességek mentén, illetve ami még maradt belőlük.

A falucskának egyébként van egy szép kikötője és tengerpartja, viszont sem élelmiszerbolt sem működő kocsmája nincs, az utóbbiba a helyiek a The Yacht Bar bezárása óta eltelt pár évben sem nyugodtak bele, legalábbis a fórumok tanulsága szerint. A faluban 1989-ben építettek egy teljesen új iskolát (igen ott építenek, és nem bezárnak iskolákat), de a régi iskolaépület is látható a kikötőtől feljebb a Sea Road mentén. Jelenleg konditerem üzemel benne és mellette egy óvoda. Egy másik érdekesség még a faluról Harry Hawker-hez kötődik. Ő ugyebár egy Ausztrál repülési úttörő volt a 20. század elején, saját gyárra is rendelkezett, és a Hawker cég nevéhez elég neves típusok fűződnek, mint például a Harrier. Nos az úriember 1913-ban egy légi versenyen vett részt, melynek célja a Britt szigetek terngerpartjainak körberepülése volt. A Britt szigetet sikeresen körberepülte az úr de ahogy Írország keleti partján repült repülőgépe felmondta a szolgálatot és a Loughshinny öböl közepén kényszerleszállást hajtott végre. A két pilóta túlélte a balesetet őket horgászok menekítették ki. Mikor Hawker úr másnap visszatért hogy megvizsgálja mi maradt a gépből, láthatta, hogy apálykor a helyiek "szuvenír gyűjtés" címén szétlopták a gép maradványait. Galéria a lenti képre kattintva nyílik: