2016. augusztus 14., vasárnap

Az Egri Úttörővasút nyomában 2016

Az Egri úttörő vasútról még főiskolás éveim alatt olvastam először, és persze egyből ki is találtam egy régi térképre bukkanva, hogy nekiugrok nyomok után kutatni. Persze gyalog és tömeg közlekedéssel kicsit nehézkes volt a dolog, de azért egy-két érdekesebb helyet sikerült találni.

Több mint tíz évvel később egy 2016-os nyári délutánon szabadidővel, kocsival és térképpel nekiálltam ismét a lehető legtöbbet megnézni a pálya volt nyomvonalából, és minél több nyomot találni. De mielőtt belevetném magam a sztoriba, egy kis történelem.


Szarvaskő egy Egertől északra a Bükk vonulatai közt az Eger patak völgyében található 325 fős község. Az 1920-as években a település mellett az Almár patak völgyében kerestek és találtak is szenet annak felső végében. Ennek gazdaságos elszállításához az Almár-patak völgyének felső részén található tárókat és a ma már Egerhez tartozó Almár városrésznél található állomást kötötték össze egy gazdasági vasúttal. A nagyvasútnál átrakó épült.


A pálya végig az Almár patak völgyében vezetett 600 mm-es nyomtávolságon, a legnagyobb emelkedés 35 ezrelék volt, a legkisebb ívsugár 40 méter. A talpfák 120 cm hosszúak, 12*14cm átmérőjűek voltak.

A pálya az átrakóig 1922-ben készült el, és a kitermelt szén mennyisége folyamatosan növekedett egészen 1925-ig amikor a bányászattal felhagytak. Nemsokkal később az Érseki Bánya és Ipartelepek Rt. a bányavasút használatának szerződését felmondta, a MÁV a vágányokat felszedte.

1957-ben ismét napirendre került a Szarvaskő környéki szénvagyon kitermelése, és elszállításához ismét a vasutat választották. A legkézenfekvőbb megoldás a korábbi bányavasút töltésének és műtárgyainak felhasználása volt, ami meg is történt, de a vonalat a nagyvasúti átrakótól meghosszabbították az akkor még Eger északi határánál található tüzép telepig. Újraépítették az átrakót is Almármál olyan formában, hogy végén egy homlokrakodó volt található, aminek segítségével a gazdasági vasút járműveit lehetett nagyvasúti kocsikra állítani. A déli végállomáson kocsiszín és forgalmi iroda épült. A vonal üzemeltetése 1958 decemberben kezdődött, kezdetben L60-as és C50-es mozdonyokkal. 
A gazdasági vasút üzemeltetése egyre drágábbá vált a pálya gyors amortizációja illetve a kedvezőtlen emelkedési viszonyok miatt. Ezt tetőzte, hogy a bánya az előírt termelési mennyiséget évről évre nem tudta teljesíteni. Így végül 1967 júliusában a termelést leállították, a gazdasági vasút még további 1 hónapig üzemelt, de már csak a bánya felszereléseit szállították rajta. 

Bár személyszállításra már a gazdasági vasúti évek alatt is mutatkozott igény, ez elől az üzemeltető elzárkózott. A gazdasági vasút működésének leállása után 1967 nyarán a teljes vonalat (gördülőállománnyal és személyzettel együtt) átvette az Egri Tanács "kirándulók, üdülők, valamint kavicsbánya termékeinek saját kezelésében történő fuvarozása céljából".  A gördülő állomány ekkor C-50 mozdonyokból, B és Bak személykocsikból, és J, Ja, Jah teherkocsikból állt. A vonal felső végállomásán 1970-ben úttörőtábort avattak, innentől egészen 1976 nyaráig jártak a szerelvények. A vonal állapota leromlott, a felújításhoz szükséges pénzt az Egri Tanács nem tudta biztosítani, így végül 1978-ban a teljes vonalat elbontották. 

Ennyi a történelem. 2006 környékén a Felnémet északi részén található híd maradványait sikerült megtalálni, illetve nem kevés gyaloglás után a felső végállomás maradványait jártam be, miután majdnem agyonlőttek az úttörőtábor maradványai között paintballozók :)

A bejárást a régi fűtőháznál kezdtem. Kicsit megváltozott a környék.



Innen a patak túloldalán a nyílegyenes fasor szépen kijelöli a régi nyomvonalat. A két sor fa között pont egy keskeny nyomközű vasútnyi távolság van, nem lepődnék meg ha ezeket a fákat a sín két oldalára telepítették volna annó.

Valahol itt lehetett a régi híd az Eger patakon
Nagylaposnál a kerekpárút rákanyarodik az egykori nyomvonalra

.

Felnémeten...

Az Eger patak feletti hidra vezető ív
2006-ban még mások voltak itt viszonyok. A nyomvonalat egyértelműen lehetett azonosítani az erdőben a töltés kavicsait keresve, a patakhoz érve pedig megtaláltam a régi hídfőket. Ehhez képest most már hatalmas növényzeten átvágva csak egy elmosott gyaloghidat találtam a mederben, aminek a két vége valaha a hídfők lehettek, de a beton alapot a régi vasút  betonaljaival erősítették meg.








Észak felé továbbhaladva az Eger-Szilvásvárad nagyvasút melett még ki lehet venni a régi töltést, illetve az átrakó ettől nemsokkal északra volt található.

A fenti képtől északra található a Almár állomás, vajon a peron kialakításakor mennyi anyagot használtak fel a régi átrakóból?
Itt keresztezte az Eger patakot ismét a vasút, a régi híd a mai napig áll, ledeszkázva mint közúti híd használják.
.
A híd utáni földutat szintét régi betonaljakkal támasztották meg.
Ezután a nyomvonal északra fordul és elkezd felkapaszkodni az Almár patakot átszelő hídhoz. Az ívet tökéletesen ki lehet venni, a bokrok nem nőtték be, az aljzat kavicsai még mindig a helyükön vannak.


Az ágyazat kavicsait követhetjük a földút feletti bevágásban
Hopp ez itt maradt :)

Ezek után az Almár patak fölötti híd maradványaihoz értem. A pillérek meglepően magasak.
A mederből fotózva


Fentről fotózva
A túloldalon még pár méterig megvan a töltés maradványa

De utána elbontották az itt talált kolostor maradványainak feltárása közben

A hídtól a felső állomásig tartó szakasz bejárását leghamarabb télen próbálom meg, a 2 méter magas csalán eléggé elrettentő volt utcai ruhában.

A felső állomás megközelítése nem egyszerű. A régi úttörőtáborhoz vezet ugyan betonút, de az annyira elhagyatott hogy néhol eltűnik. A tábor épületei teljesen elhagyatottak.

Az egy kupacra hordott bontási törmelék között azért ott vannak a felső állomás betonaljai
A felső állomás területén 2006-ban még csak térdig érő fű volt, és megtaláltam az egyenes területet ahol valaha a vágányok voltak, illetve egy két vasúthoz köthető oszlopot, talpfát, épületet. Most fejfölé érő növényzet volt, és bár az állomáshoz vezető lépcsőt megtaláltam, a lenti részre lemenni esélytelen.
A régi szolgálati épület a dzsungel közepén
A régi lépcső

 A tanulság az, hogy a természet nem alszik, és szépen lassan visszahódít mindent. Bár a vonal bezárása és a 2006-os bejárásom között is sok idő telt el, az elmúlt 10 évben is sokminden megváltozott. A következő lépés, hogy megfelelő ruházatban és télen visszatérek hogy legalább a növényzettel ne legyen gond, és az Almár patak völgyében mászok fel a felső állomásig.

A google térképe ezen a részen meglehetősen szegényes, de az OpenStreetMap térképei meglepően pontosan ábrázolják a környék földútjait és ösvényeit. Egy GPS-es okostelefonnal és letöltött térképpel felszerelkezve szerintem  könnyen végigjárható az útvonal.




Felhasznált irodalom: Egri Gazdasági Vasút 2012.04.07 (Moór Attila)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése